Mit jelenthet ez a védőnőknek?
A Kormány átfogóan újragondolná a szervezett szűrések rendszerét. A határozat nem rendel új feladatokat a védőnőkhöz, de olyan fejlesztési irányokat nyit meg, amelyek megfelelő szakmai érdekképviselet mellett kifejezetten kedvezőek lehetnek a védőnői hálózat számára.
2026. augusztus 7-én jelent meg a 1242/2026. (VIII. 7.) Korm. határozat a szervezett népegészségügyi célú szűrések rendszerének átvilágításáról és fejlesztésének előkészítéséről. A döntés alapján az emlő-, méhnyak- és vastagbélszűrés teljes rendszerét áttekintik, majd 2026. december 31-ig elkészül a 2027–2030 közötti időszak fejlesztési terve.
Védőnői szemmel a határozat azért különösen érdekes, mert bár egyetlen alkalommal sem nevezi meg a védőnőket, bizonyos feladatok szorosan kapcsolódnak a védőnői hivatás népegészségügyi, prevenciós és egészségfejlesztési szerepéhez.
Fontos azonban már az elején leszögezni, hogy a határozat jelenleg semmilyen új feladatot nem ad a védőnőknek. Most az átvilágítás és a jövőbeni rendszer előkészítése kezdődik. Éppen ezért a következő hónapok elsősorban nem újabb feladatok vállalásáról, hanem arról szólhatnak, hogy szakmánk időben megfogalmazza, milyen irányú változás szolgálná egyszerre a népegészségügyi célokat és a védőnők érdekeit.
A több szűrés önmagában nem jelent jobb rendszert
A kormányhatározat egyik legfontosabb erénye, hogy nem egyszerűen a szűrővizsgálatok számának növelését tűzi ki célul.
Az átvilágításnak ki kell terjednie a teljes szűrési útra, azaz a jogosultak azonosításától és meghívásától a vizsgálaton, diagnosztikus kivizsgáláson és kezelésen keresztül egészen az utánkövetésig. Vizsgálni kell továbbá a humánerőforrás-helyzetet, az adatkapcsolatokat, a digitális megoldásokat, a finanszírozást, a minőségbiztosítást, valamint azt is, hogy mi akadályozza a lakosság részvételét.
Ez fontos szemléletváltás lehet!
Egy jól működő szűrőprogram ugyanis nem attól eredményes, hogy rendelkezésre áll egy vizsgálat. Attól eredményes, ha az érintett tud róla, érti annak jelentőségét, hozzáfér a szolgáltatáshoz, eljut a vizsgálatra, és szükség esetén a további ellátásba is bekerül.
A határozat külön kiemeli a területi és társadalmi egyenlőtlenségeket, a sérülékeny és fokozott kockázatú csoportokat, valamint a kommunikáció és a mozgósítás jelentőségét.
A védőnői hálózat értékét nem az adja, hogy „még ezt is meg tudja csinálni”
Amikor az egészségügyi rendszerben új feladat merül fel, könnyen megszületik az a gondolat, hogy ahol már jelen van egy országos szakemberhálózat, oda újabb tevékenységeket is hozzá lehet rendelni.
A védőnői hálózatot azonban nem tartalék humánerőforrásként kellene kezelni.
Értéke éppen abban van, ami mással nehezen helyettesíthető, a lakosság közelségében, a prevenciós gondolkodásban, az egészségnevelésben, a személyes kommunikációban, a helyi társadalmi viszonyok ismeretében és abban a bizalmi kapcsolatban, amely sok családdal hosszú éveken keresztül fennáll.
A mostani reform ezért akkor lehet kedvező a szakmánk számára, ha nem újabb és újabb feladatokat telepít a védőnőkhöz, hanem jobban használja és elismeri azt a munkát, amelyet már most is végzünk.
Ezek a kérdések nagyon közel állnak ahhoz a népegészségügyi szemlélethez, amelyre a védőnői rendszer több mint egy évszázada épül.
A védőnő régóta a szervezett szűrés része
A jelenlegi magyar rendszerben a 25–65 éves nők szervezett méhnyakszűrése háromévente történik, és bizonyos településeken megfelelő képzettséggel rendelkező védőnő is végezheti a mintavételt. Az NNGYK tájékoztatója szerint a jogszabályi háttér a védőnők közreműködését a célzott szűrővizsgálatokon való megjelenés szervezésében is nevesíti.
Éppen ezért fontos, hogy a most induló átvilágítás során a már meglévő védőnői tapasztalatok is bekerüljenek az értékelésbe.
A méhnyakszűrés jövője
A határozat előírja a magyar szűrési rendszer nemzetközi ajánlásokkal és európai minőségbiztosítási standardokkal való összevetését is.
Ez a méhnyakszűrés esetében különösen jelentős lehet.
Az Európai Unió ajánlása már az elsődleges HPV-alapú szűrés irányába mutat és lehetőségként az önmintavételt is megemlíti, különösen azoknál, akik a hagyományos meghívások ellenére nem vesznek részt a szűrésen. A WHO 2026-os iránymutatásai szintén a HPV-alapú szűrési rendszerek fejlesztését támogatják.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a védőnői szerep csökkenne. Éppen ellenkezőleg. Egy korszerűbb rendszerben még értékesebbé válhat a személyes tájékoztatás, az egészségértés támogatása és azoknak a nőknek az elérése, akik egy automatikus levélre vagy elektronikus üzenetre önmagában nem reagálnak.
A cél itt sem az lehet, hogy újabb feladatokat adjunk minden védőnőnek, hanem hogy a rendszer felismerje, hogy vannak helyzetek, amelyekben a személyes kapcsolat többet ér bármilyen digitális meghívónál.
A digitalizáció tehermentesíthetne is akár
A határozat külön nevesíti a digitális meghívási, időpontfoglalási, döntéstámogató és adatkapcsolati megoldások vizsgálatát.
Védőnőként bízunk abban, hogy ez a digitalizáció nem egy újabb informatikai felületet fog jelenteni.
Egy jól felépített rendszernek nem plusz adminisztrációt kellene létrehoznia, hanem megszüntetnie a párhuzamos adatgyűjtéseket.
Valódi előrelépést jelentene, ha a munkánkhoz szükséges információ ott és akkor állna rendelkezésre, amikor arra szükség van, és ugyanazt az adatot nem kellene több különböző nyilvántartásban ismételten rögzíteni.
A szűrési rendszer fejlesztése tehát akár adminisztratív tehercsökkentési program is lehetne.
Most van itt az idő a javaslatokra
A határozat azért teremt különleges lehetőséget, mert a kormánynak 2026. december 31-ig kell meghatároznia a fejlesztési prioritásokat, a 2027–2030 közötti intézkedési tervet, az országos indikátorokat, valamint a szükséges jogszabályi, szervezeti, informatikai, finanszírozási és humánerőforrás-intézkedéseket.
Vagyis most még nem egy kész rendszerhez kell alkalmazkodnunk. Most van lehetőségünk elmondani, milyen rendszerhez szeretnénk majd alkalmazkodni.
Álláspontunk szerint ezért az alábbi szakmai szempontokat volna érdemes megfontolni:
- A védőnői szakma kapjon helyet az előkészítésben.
A méhnyakszűrésben már jelen lévő védőnők gyakorlati tapasztalatai, valamint a területi védőnők lakossági prevencióban szerzett tudása jelenjen meg az átvilágításban és az intézkedési terv kialakításában is. - Új védőnői feladat csak előzetes kapacitásvizsgálat után jelenhessen meg.
Minden változtatásnál meg kell vizsgálni annak munkaidő-, létszám-, képzési, tárgyi, informatikai és finanszírozási igényét. A védőnői rendszer fejlesztése nem jelentheti a meglévő anya-, gyermek- és családgondozási feladatok rovására történő feladatbővítést. - A reform elsőként a meglévő védőnői munkát tegye könnyebbé.
A cél a párhuzamos adminisztráció csökkentése, az adatkapcsolatok javítása és az automatikusan rendelkezésre álló információk egyszerű hozzáférhetővé tétele legyen. Alapelvként kellene kimondani, hogy amit az egészségügyi rendszer egyszer már tud, azt a védőnőnek ne kelljen még egyszer begépelnie. - A védőnői hozzájárulást ne kizárólag elvégzett vizsgálatok számában mérjék.
A prevenció értéke az egészségnevelésben, a tájékoztatásban, az egészségértés javításában és a nehezen elérhető lakossági csoportok megszólításában is megjelenik. Ezeket a rendszernek értékként kell kezelnie – de nem szabad olyan egyéni teljesítménymutatóvá alakítani, amelyért a védőnő akkor is felel, ha a részvételt rajta kívül álló okok akadályozzák. - A védőnő ne legyen felelős a teljes betegút hibáiért.
Ha nincs időpont, nincs megfelelő diagnosztikai kapacitás vagy az ellátás földrajzilag nehezen elérhető, az nem válhat a területen dolgozó szakember teljesítményproblémájává. Az új indikátoroknak a rendszer működését kell mérniük, nem pedig lefelé delegálniuk annak felelősségét. - A méhnyakszűrés technológiai változásait a védőnőkkel együtt kell megtervezni.
Ha Magyarország a nemzetközi irányoknak megfelelően a HPV-alapú szűrés felé mozdul, a jelenlegi védőnői szűrés tapasztalatait és az erre megszerzett kompetenciákat nem elveszíteni, hanem tudatosan továbbfejleszteni érdemes. Az esetleges új eljárásokhoz megfelelő képzésnek, szakmai protokollnak és finanszírozásnak kell társulnia. - A reform használja ki a védőnői hálózat különleges népegészségügyi értékét.
A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében és a nehezen elérhető csoportok megszólításában a védőnők tapasztalata jelentős érték. Ezt a tudást érdemes bevonni a rendszer tervezésébe és helyi programokba, de világos kompetenciahatárokkal és megfelelő erőforrásokkal.
Nem feltétlenül a több feladat jelenti a jobb pozíciót
A most megjelent kormányhatározatot ezért védőnői szempontból nem elsősorban fenyegetésként, hanem szakmapolitikai lehetőségként érdemes olvasni.
Lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy a védőnői hálózat értéke nem abban mérhető, hány további feladatot lehet még ráterhelni.
Hanem abban, hogy Magyarország rendelkezik egy olyan, országos lefedettségű, magasan képzett prevenciós szakemberhálózattal, amelynek tapasztalata nélkül nehéz valóban lakosságközeli népegészségügyi rendszert építeni.
Ha az új szűrésfejlesztési program jobb adatkapcsolatokat, kevesebb adminisztrációt, világosabb felelősségi viszonyokat, megfelelő finanszírozást és a védőnői szakmai tudás tudatosabb felhasználását eredményezi, abból nemcsak a szűrőprogramok profitálhatnak.
A védőnői szakma is erősebbé válhat általa.
Ehhez azonban most kell az asztalhoz ülnünk.
Nem azért, hogy minél több feladatot kérjünk magunknak, hanem azért, hogy a következő évek népegészségügyi rendszerében a védőnők számára szakmailag értelmes, fenntartható és megbecsült helyet alakítsunk ki.