Gondolatok az Egészségügyi Minisisztérium új Szervezeti és Működési Szabályzata kapcsán
Megjelent a Hivatalos Értesítő 2026. évi 33. számában az egészségügyi miniszter 4/2026. (VII. 27.) EüM utasítása az Egészségügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról. Az ágazati sajtóban már számos elemzés megjelent az új struktúráról, de érdemes védőnői szemmel is átolvasni a dokumentumot.
Egy hivatás, amely átível a minisztériumokon – mégis láthatatlannak tűnik…
Az önálló Egészségügyi Minisztérium létrejöttét fontos lehetőségnek tekintjük. Ez önmagában nagyobb szakpolitikai figyelmet, egyértelműbb felelősségi viszonyokat és közvetlenebb ágazati érdekérvényesítést teremthet. Az SZMSZ megmutatja, milyen szervezeti rendben, mely államtitkárságokon és főosztályokon keresztül készülnek majd az egészségügyet meghatározó döntések.
Jelentős szakmai tapasztalat a minisztérium vezetésében
- Dr. Hegedűs Zsolt Csaba egészségügyi miniszter: Ortopéd sebész főorvos, aki a Semmelweis Egyetemen szerzett diplomát, majd több mint húsz éven keresztül dolgozott az Egyesült Királyságban. Korábbi szakmai megszólalásaiban hangsúlyosan jelent meg a betegbiztonság, az átlátható működés és a hálapénz felszámolásának ügye.
- Dr. Porpáczy Krisztina, az alapellátásért és integrált ellátásért felelős államtitkár: Szakmai életútja különösen sokoldalú, ápolói végzettség után szerzett orvosi diplomát, több mint húszéves háziorvosi tapasztalattal rendelkezik, és dolgozott otthonápolásban, intenzív ellátásban, járóbeteg-szakellátásban, valamint gyermek- és iskolaorvosi területen is.
- Dr. Buga László, a járó- és fekvőbeteg-ellátásért felelős államtitkár: Belgyógyász és kardiológus szakorvos, sürgősségi, mentőellátási és alapellátási tapasztalattal. Dolgozott az Egyesült Királyságban, kinevezése előtt pedig kórházi orvosigazgatói feladatokat látott el.
- Prof. Dr. Vokó Zoltán, a népegészségügyért felelős államtitkár: Orvos, epidemiológus és egészségpolitikai szakértő. Egyetemi oktatói és kutatói munkája mellett korábban az Országos Egészségfejlesztési Intézetet is vezette.
- Dr. Svéd Tamás parlamenti államtitkár (miniszterhelyettes): Aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos, emellett pszichológus és pszichoterapeuta. Dolgozott sürgősségi és traumatológiai ellátásban, részt vett az egészségügyi képzésben, és korábban a Magyar Orvosi Kamara főtitkári feladatait is ellátta.
Bízunk benne, hogy ez a sokféle szakmai háttér lehetőséget teremt arra, hogy a minisztérium a korábbinál érzékenyebben lássa meg azokat a hivatásokat is, amelyek több szervezeti terület határán működnek. A védőnői szakma pedig pontosan ilyen.
Hányszor és hol jelenik meg a védőnő az SZMSZ-ben?
Az Egészségügyi Minisztérium SZMSZ-ében a „védőnő” szó különböző alakjai összesen hét alkalommal fordulnak elő, négy szervezeti egység feladatai között megosztva:
1. Alapellátási Szakmai Irányítási Főosztály
Az Alapellátási Szakmai Irányítási Főosztály közreműködik a védőnői szolgálat feltételrendszerének és szabályozásának kialakításában, részt vesz a szolgálati területekhez kapcsolódó irányításban, valamint ellátja az alapellátáson belül a védőnői rendszerhez kötődő feladatokat. Ez logikus és indokolt elhelyezés, hiszen a védőnői szolgálat az egészségügyi alapellátás része, így működésének szabályozása, területi kialakítása és szakmai irányítása egyaránt alapellátási kérdés.
2. Alapellátás Fejlesztéséért és Innovációjáért Felelős Főosztály
A főosztály véleményezi a védőnői feladatokkal kapcsolatos jogszabályok és más szabályozási eszközök szakmai javaslatait, ami azt mutatja, hogy a védőnői rendszer fejlesztése és szabályozása helyet kapott az alapellátási innováció területén, ugyanakkor itt is elsősorban a feladatok és a szabályozás, nem pedig a szakma önálló képviselete jelenik meg.
3. Ápolási és Szakdolgozói Főosztály
A Járó- és Fekvőbeteg-ellátásért Felelős Államtitkár irányítása alá tartozó Ápolási és Szakdolgozói Főosztály kapcsolatot tart az országos szakfelügyelő védőnővel, és támogatja a védőnői munkakörbe tartozó feladatok megvalósítását, ami a védőnők szakdolgozói besorolása miatt érthető, ugyanakkor felveti a kérdést, hogy egy alapvetően kórházi és szakellátási struktúrában működő főosztály mennyiben képes megjeleníteni egy ettől jelentősen eltérő működési logikájú, területi, családközpontú és döntően preventív szakma szempontjait.
4. Egészségfejlesztési Főosztály
A Népegészségügyért Felelős Államtitkár irányítása alá tartozó Egészségfejlesztési Főosztály együttműködik az országos népegészségügyi intézménnyel a védőnői hálózat szakmai és módszertani irányításában, ami jól tükrözi a hivatás egyik legfontosabb sajátosságát: a védőnő nem csupán egyéni egészségügyi szolgáltatást nyújt, hanem lakossági szintű prevenciót, egészségfejlesztést, korai felismerést és egészségnevelést is végez.
Hét említés sok vagy kevés?
A válasz nem a számokból, hanem a struktúrából fakad. A védőnői hivatás a magyar ellátórendszer egyik legösszetettebb pillére, amely egyszerre több kulcsterületet ölel fel:
- Alapellátás és integrált ellátás: A védőnői hálózat a magyar alapellátás és a védőhálós szűrőrendszer egyik lefedettebb pillére.
- Népegészségügy és prevenció: Családvédelmi, terhesgondozási, csecsemő- és gyermekegészségügyi, szűrővizsgálati és egészségfejlesztési feladatok.
- Közoktatás és iskola-egészségügy: Az iskolavédőnői hálózat révén közvetlen kapcsolódási pont a közoktatásért felelős minisztériumi területekkel.
- Család- és szociálpolitika: A gyermekvédelmi jelzőrendszerben betöltött kötelező, elsővonalbeli szerep, amely közvetlenül a szociális és családügyi szakpolitikákhoz csatlakozik.
Ennek ellenére vagy talán éppen ezért közvetlenül sehol nem találni védőnői szervezeti egységet a minisztériumban.
A feladatok sokrétűsége ellenére a „védőnő” kifejezés önálló szervezeti egységként teljesen hiányzik a struktúrából. Míg olyan területek, mint a gyógyszerészet vagy a kábítószerügyi koordináció önálló főosztályt kaptak, a védőnői hálózat legfeljebb az Ápolási és Szakdolgozói Főosztály alá tagozódik be.
Az SZMSZ-ben szereplő 7 említés 3 szakpolitikai terület és 4 szervezeti egység között oszlik meg (alapellátás, szakdolgozói ügyek, népegészségügy). Bár a dokumentum elismeri a hálózat szabályozási, irányítási és fejlesztési feladatait, nincs olyan főosztály, osztály vagy vezetői szint, amely nevében is képviselné a védőnői szakmát.
Ebben rejlik a védőnői hivatás legnagyobb szervezeti kockázata. Ha egy szakma mindenhová tartozik egy kicsit, fennáll a veszélye, hogy végül sehol sem jelenik meg a maga teljességében.
A diplomás önállóság kulcsszereplői
A fentiekkel kapcsolatos hiányérzet nemcsak adminisztratív kérdés, hanem aránytalanság a humánerőforrás összetételéhez képest.
- Bár a védőnők az egészségügyi szakdolgozói össztömegnek számszerűen csak kisebb részét adják, a diplomás egészségügyi szakdolgozók körében már jóval nagyobb arányt képviselnek.
- Ami pedig ennél is fontosabb: az önállóan, közvetlen orvosi felügyelet és utasítás nélkül dolgozó, önálló döntési jogkörrel és felelősséggel rendelkező diplomás szakdolgozóknak szinte a teljes egészét a védőnők alkotják!
A védőnő nem orvosi utasítást hajt végre a betegágy mellett, hanem önállóan végzi a gondozást, a szűréseket, a tanácsadást és a jelzőrendszeri feladatokat. Döntéseinek minden jogi felelősségét önállóan viselve. A védőnők olyan társadalmi folyamatokat érzékelnek közvetlenül, amelyek sokszor csak később jelennek meg az egészségügyi, szociális vagy gyermekvédelmi statisztikákban. Ennek ellenére az irányítási struktúrában úgy tűnik nem kapnak önálló szakmai képviseletet vagy nevesített felelőst.
A védőnői hivatás hatása a társadalom egészére
A védőnői szakma nem csupán egy egészségügyi részterület. Szem előtt kell tartani, hogy hatással van a társadalom egészére. A fogantatástól a felnőttkorig vagy még tovább kíséri a családokat, meghatározza a jövő nemzedékek fizikai és mentális egészségértését, és az első védvonalat jelenti a gyermekvédelmi prevencióban.
Éppen ezért elengedhetetlen volna, hogy ez a specifikus, önálló diplomás hivatás közvetlen, látható és nevesített képviselettel rendelkezzen a szakmai minisztériumban. Enélkül a stratégiai döntések, a finanszírozási átalakítások és a humánerőforrás-fejlesztések során a védőnői szempontok könnyen elsikkadhatnak a nagy ellátórendszerek és kórházi struktúrák árnyékában.
Nem újabb bürokratikus szintet kérünk
Persze nem azt gondoljuk, hogy a védőnők számára önálló államtitkárságot kellene létrehozni, de a kérdés jogosan merül fel bennünk, védőnőkben:
Bár az SZMSZ részletesen rögzíti az egyes államtitkárságok és főosztályok feladatait, a teljes védőnői hálózat és társszakmai kapcsolódásai láthatatlanok a szervezeti struktúrában.
Nem feltétlenül egy újabb szervezeti egység elnevezése a legfontosabb, és nem önmagáért szeretnénk egy „védőnői” feliratot látni a minisztériumi ábrán. Azt tartanánk előremutatónak, ha lenne:
- Egyértelműen azonosítható minisztériumi felelőse a védőnői szakma egészének.
- Rendszeres, intézményesített szakmai egyeztetés a védőnők képviselőivel.
- Védőnői részvétel minden olyan döntés előkészítésében, amely a szolgálat működését érinti.
- Minisztériumi szintű koordináció az alapellátási, népegészségügyi, szakdolgozói, oktatási, gyermekvédelmi és digitális feladatok között.
- Olyan humánerőforrás-stratégia, amely nemcsak az üres körzetek számát, hanem a szakma hosszú távú fenntarthatóságát és jövőképét is vizsgálja.
Az új minisztérium vezetőinek szakmai életútja okot ad arra, hogy nyitottságot és rendszerszintű gondolkodást várjunk. A közzétett SZMSZ pedig lehetőséget teremt arra, hogy pontos kérdéseket tegyünk fel.
Azt szeretnénk, ha lenne valaki, aki nemcsak a védőnői rendszer egy-egy feladatát, hanem magát a védőnői hivatást, annak összefüggéseit, társadalmi jelentőségét és jövőjét is képviseli.
Mert egy olyan szakma, amely a családok otthonában, az iskolákban, az egészségügyben és a gyermekvédelemben egyaránt jelen van, nem maradhat láthatatlan ott, ahol a jövőjéről döntések születnek.
Ki képviseli a védőnő szakmát a szakpolitikai döntések előkészítése során?
Ki az, aki rendszerszinten látja a területi és iskolavédőnők, a kórházi védőnők, valamint a Családvédelmi Szolgálatnál (CSVSZ) dolgozók napi kihívásait és felimseri e szegmensek egymásra épülését?
Ki koordinálja a szülészekkel, gyermekorvosokkal, szoptatási és mentálhigiénés tanácsadókkal, csecsemő- és szülő konzulensekkel, és a gyermekjóléti ellátórendszerrel való szakmai együttműködést, miközben az átfedésekből és a kompetenciahatárokból fakadó feszültségek ellátási akadásokat okoznak?
Innen letöltheted a teljes dokumentumot: